Kedves Naplóm!

A történetemet múlt hétről hozom. Annyit hozzátennék a történethez, hogy titokban villamost vezető tisztességes átlag polgár vagyok, vagyis közutakon vasúti járművet vezető személy, aki vagyok. A történet szeptember első felében zajlik, amikor a szigorítások újra elindultak Budapest szívében. Szolgálat teljesítés közben éltem át eme horror-akció-drámát!

Tegnapi nap folyamán bolondok háza volt több aspektusból is. Na, de Budapest mondhatni körvasútjára látogattam, ahol az nap már kettő forgalmi akadályon túl volt a város és teljes káosz volt. Az egymásnak feszülő erők, utas – járművezető, tabulátorkezelő – menetirányító, küzdöttünk az elemekkel! Kezdett célegyenesbe érni a vonal, aztán rosszul lett valaki a kettővel előttem haladó villamoson, és ismét megállt a forgalom. Első villamos vagyok, aki bizony csalódást fog okozni a fáradt állampolgároknak. Utasok tájékoztatva és könnyes búcsút vettünk egymástól.

Jönnek a riporterek és a kínos kérdések:
- Hol a pótló?
- Hogyan tudunk tovább menni?
- Ez a villamos, akkor visszafele fog menni?
- Megáll ez a villamos a (p)stadinoknál?
- Akkor most tényleg nem megy tovább?

És a reakciók a kérdések mellett:
- Ó, hogy rohadjál meg!
- Mindig van ezzel a villamossal valami!
- Jól van szedjék le a villamosról, tegyék ki a megállóba, de mi hadd menjünk tovább!
- Ó, hogy dögölne meg ott ahol van!

Az empátiától és az együttérzéstől forr a levegő, nem a 46 fokos kora őszi aszfalttól. Majd a soron átverekedve érkezik a kedvencem. Érződik a feszültség. Érzem itt és most helyt kell állni, érkezik a nagyágyú. Mindent megmondó sokat látott ősz pesti bárd, akinek természetesen ott volt a maszkja – köszönöm istenem ó, köszönöm! Valaki betartja a szabályt és még az orra is el van takarva! – Szóóóval előre jön ő is, áttörve egy-két polgári híradóstábon, hogy véleményét nyilvánítsa és tanuljon a nép, az a büszke pesti nép! De a horror kezdődik itt semmi más. A maszkját lehúzván és az előtte állókkal nem törődve, a social distance-re fittyet hányva hangosan, nyál buborékokkal beterítve az előtte állókat és az oldal ablakomat is, de elmondta a véleményét:
- Ez is azért van, mert most se hordja sok ember a maszkot!

A levegő megfagyott, a volt utasaim nem tudtak mit reagálni, de én nem bírtam ki és szóvá tettem, hogy a social distance megszegésével illetve a maszk levételével most ő is elkövetett egy banális hibát, de ezt már nem hallotta meg szerintem, mert a mondandója után a maszkot felhúzta, morgott még kettőt alatta és amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is eltűnt a tömegben. Én meg kénytelen voltam ezzel a lendülettel vissza indulni, arra a végállomásra, ahonnan nem sokkal ez előtt, zöld jelzésre állhattam fel Buda gyönyörű új felszállóhelyére. Előtte még hangos felkiáltással tájékoztattam a még hitetlenül a megállóban álló gyalogosokat, hogy most bizony a másik vágányról megy a villamos, abba az irányba, ahova ők szeretnének eljutni. Majd classic indításjelzővel törtem meg a morgolódást és zártam be ajtóimat, búsan csattogó kontaktorok csattogásával hagytam el a tett helyszínét.