Kedves Naplóm!

Bár villamossal fél évtizede koptatom a síneket (néhol az aszfaltot), B kategóriára most szereztem jogosítványt. Ciki, hogy 40-60 tonnát vezethetek, de 3.5 tonna alatt nem gurulhatok az aszfalton. Eljött az én időm és úgy döntöttem, egye-fene csináljuk meg. Most nem arról szeretnék beszélni, hogyan lehet megszerezni a jogosítványt, minden tanáccsal ellátva benneteket, hanem arról a 2 napról, ami a jogosítvány kiváltásánál történt meg velem.

Szóval minden vizsga elsőre pipa. Hip-hip hurrá van egy újabb plasztik kártyám... vagyis várjunk csak?! El kell menni még a kormányablakba ezt elintézni. Oké, mindenki azt mondja be kell jelentkezni, na nézzük csak ezt az online felületet. Oh várjunk csak jövő hétre már nincs időpont? És minden nap csak 4 órás idő intervallumon belül negyedórás bontásban lehet foglalni? Mi van a többi órával, akkor nem dolgoznak? Áháááá, hogy az a napi sorszámosoknak van fenn tartva! Jó egye-fene úgyse érek rá jövő héten, ezért utána hét hétfőjén 11:45-re le is foglaltuk az időpontot. Szuper!

Eljött a nap! Erre vártunk már egy hete! Irány a kormányablak. Meg is érkezek nagy lendülettel. Két sor van az egyikre az van írva, hogy "időpontosok", másikra pedig "napisorszámosok". Hmm, akkor beállunk szépen az időpontosokhoz. Várunk, várunk egyszer csak megjön a biztonságiőr és mint az általános iskolában felelésnél a tanár, felcsapja naplóját és felsorol 4-5 nevet azok közül, akik időpontot foglaltak. Hurrá ott az enyém is irány felelni – akarom mondani ügyintézni. 0063-mas számot nézzük a kijelzőn. Bim-bum, 0063, 16. A 16-os ablakhoz veszem az irányt átverekedve magamat fura alakokon, akik eléggé alkohol mámorban próbálnak egyenesen lejönni a lépcsőn maszkjuk fekete és tuti nem egy napja használja már. Nem akadunk fenn ilyenen, végre lesz jogosítványom!

Az ablakhoz érve egy hölggyel találom szembe magam a plexi mögött. Unott képpel fordul felém és még a maszkján keresztül is érzem azt a mély gyűlöletet a munkája iránt. Sebaj illedelmesen köszönök egy jó napot kívánokkal, válasz csak annyi:

- Első jogosítvány?
- Igen, már adom is a papírokat!
(Papírok átnyújtva: orvosi alkalmassági, elsősegély igazolása, személyi és lakcím!)
- Ah-ha. Ezt az orvosit nem tudom elfogadni, hanem a másik példányra lenne szükségem.
- A másik példányt az eljáró hatóság kérte tőlem a kresz vizsgához!
- Milyen vizsgához?
- Hát a kresz hatóságihoz.
- De ez nem jó, nekem a másikra lenne szükségem erre nem állíthatom ki a papírokat. Péter most ezzel mit kezdjek?
- Másikat kéne hoznia, vagy vigye le az orvoshoz aztán tollal írassa át.
- Nem tudom elfogadni, vigye le az orvosához és írassa át tollal vele.
- De most, akkor új időpontot kell foglalnom megint, ami két hét alaphangon.
- Nem muszáj, állhat sorban is, de tudja mit? Holnap, ha jön, mondja a biztonságiőrnek, hogy a 16-os ablakhoz kell visszajönnie.

Elkezdtem érezni azt az eret a homlokomon dudorodni, amit a Jóbarátokban Mónikánál emlegettek mindig. Hangos köszönéssel váltam el a mélyen tisztelt publikumtól és azon gondolkoztam, hogy vártam egy hetet, hogy 2 perc alatt két vállra fektessenek és elhúzzak az orvosomhoz, mint a tanár a diákhoz, hogy akkor ezt most írd át tollal kérlek!

Délutános a doki. Király, még talán lesz alkalmam visszajönni a kormányunk hű ablakához. Eljött az idő, lehet hívni a doktort, mondjuk el telefonba miről van szó ez maximum egy-két perces procedúra lesz.

Kicsöng…Foglalt…Foglalt…Nem kapcsolható…Kicsöng…Nem veszik fel…Foglalt…Foglalt…Foglalt…Foglalt…Foglalt…Nem veszik fel…

Na jó, most már lemegyek hozzá mégis csak egy házzal arrébb van és fél órája próbálom elérni telefonon.

Egy időshölgy áll az orvosi ajtó előtt jelenleg ki van ő is idegileg, mert ő is telefonon próbálkozott, hogy receptet írassanak fel neki az internyeten keresztül, mert ugye most ilyen időkben ez az eljárás. Kérdezem vannak-e benn mondta, mindjárt kiderül, mert kopogott már. Asszisztensnő kiront és nekünk szegezi a kérdését, időpontosak vagyunk-e. A néni elmondta miért jön majd én is, és eléggé ingerült választ kaptunk:

- Időpontot kéne foglalni telefonon, nem úgy van az, hogy csak maguk itt állnak az ajtó előtt és kopognak.

 
És az ajtó be is csapódott, mi meg ott álltunk, hogy miiiiiiii? Eltelt 5 perc, ajtó nyílik felém fordul az asszisztens egy papírral:

- 5 óra 20 jó lesz?
- (Keresem a szavakat, tétovázok majd kinyögőm, hogy:) persze.
-  Jó, akkor 5:20-ra várjuk.

Másfél óra várakozás. Eljött az idő visszamegyek már teljesen más a hölgy fekvése, nem megyünk ma vissza a hivatalba ez tiszta számomra. Leérek az asszisztens szívélyes mosollyal nyitja az ajtót:

- Fáradjon be… Várjon! Ne menjen még be a doktor úrhoz!
- Rendben.

Előkerül a lázmérő és a kézfertőtlenítő.

- Köszönöm, most már bemehet, csak tudja, ha lázas lenne nem jöhetne be.

(Nem igazán értettem a dolgot, hogy egy orvoshoz ma már nem mehetünk betegen, hogy megvizsgáljon minket?)

- Értem. Jó napot kívánok!
- Szép napot, miben segíthetek?
- Ma voltam a kormányablakba, hogy kiváltsam a jogosítványomat és ezt az orvosi alkalmassági példányt nem fogadják el. Azt mondják, hogy ez az a példány, ami a hatóságnál kéne lennie és nem fordítva.
- Hát, de magának nincs is meg még a jogosítványa.
- Igen most váltanám ki, mert sikerült minden vizsgám.
- Hát de, nekik ezt kell elfogadniuk értsék meg. De tudja mit csinálok egy másolatot, most ezen ne múljon.
- Rendben, köszönöm.
- De nézze én akkor se értem, rá is van írva a tetejére, hogy ez az ő példányuk látja?
- Látom.

Még egy-két perc ilyen kínos, „de látja” monológot meghallgatva megkaptam nagy nehezen a csupa nagy betűvel felírt papírt, hogy MÁSOLAT! Vége a napnak nem bírom tovább, kell egy Flying Rabbit az izgalmakra.

Új nap, új lehetőségek, irány a kormányablak! Úgy fogunk eljárni, ahogyan azt mondták. Megérkezek senki sem áll sorba. Biztonságiőrrel találkozok mondom neki, mi a helyzet. Válasza csak annyi, „persze menjen akkor a 16-oshoz”. Egy hölgy megállít a sorszámosnál, hogy azért húzzunk egy sorszámot, mondom „ezen ne múljék, köszönöm". Már villan is a szám, a 13-mas ablakhoz. Hát mondom nincs mese, akkor nem a 16-oshoz megyünk ma, hanem a 13-mashoz. Loholok fel, a 12-es ablakból kihajol a hölgy, mondja a számomat, hogy mégse oda, hanem a 12-eshez. Persze, akkor leülök a 12-eshez és elkezdem mondani:

- Első jogosítvány lenne, tegnap már jártam itt, de akkor nem fogadták el az orvosi alkalmasságit, ezért ma már három példánnyal jövök, biztos, ami biztos.

A hölgy elveszi tőlem a papírt majd megszólal:

- De miért nem fogadták el ezt Öntől? Rá van írva, hogy nekünk ezt kell elfogadni.

Oda hívja a betanítóját, aki csak megerősíti ebben a mondatban. Tegnapi nap annyira lefárasztott, hogy már csak nevetni tudtam az egészen és félőrültként ültem továbbiakban ott, mi közben a tegnap nehezen megszerzett orvosi papírokat a táska mélyébe rejtettem, hogy erre nincs szükség a továbbiakban... Végig pörgettük a dolgokat. Fotó készült rólam, amiért magamnak eleve 8 év letöltendőt adnék. Papír aláírva, további szép napot kívánok és köszönöm a mai eredményes ügyintézést. Hajam égnek áll, 10 évet öregedtem két nap alatt, de most már úgy tűnik lesz egy újabb plasztik a zsebemben és felszabadulhatok a használt autók piacára, hogy szerezzek egy négy kerekűt magamnak. Csak könyörgöm orvosi alkalmasságit ne kelljen csinálnom, mert a pszichológián egy ideig biztos nem mennék át!

Tanulság, szerezzél minimum 3 orvosi alkalmasságit, hogy válogassanak belőle ízükre-kedvükre. Folytatás a kocsi átíratásánál, alig várom. Biztosan könnyen és gyorsan fog menni!